Czene Anikó vagyok,  

1984-ben születtem, és azóta is Veresegyházon élek. A művészet már egészen fiatalon óvodás koromtól belépett az életembe, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy édesanyám mindenben támogatott ebben. Tízévesen elvitt a gödöllői művésztelepre, ahol a Nagy Sándor-házban Debreczeni Zsófiától tanulhattam rajzolni egészen a középiskoláig. Ez az élmény meghatározta a későbbi utamat.

2004-ben végeztem az Építőipari és Díszítőművészeti Szakképző Iskolában, díszítőfestő szakon. Itt nemcsak a rajzolás és festés alapjaiban mélyülhettem el, hanem megismerkedhettem a freskó, szekkó és sgrafittó technikákkal is. Mestereim – Nagy Géza, Dóka Zoltán és Debreczeni Tibor – nagy hatással voltak rám, és sokat tanultam tőlük. Ebben az iskolában ismertem meg a férjemet is, akivel azóta is minden nap közösen alkotunk.

2006-ban a Kézműipari Szakképző Iskolában folytattam tanulmányaimat, grafikus szakon. Itt az alkalmazott grafikát, kezdve a rézkarcon, hidegtűn, linómetszésen át a szitanyomásig számos nyomtatási technikát elsajátítottam. Kiemelném Olajos György mesteremet, aki rengeteget adott nekem ezen a területen.

A kétezres évek elejétől kezdve megrendelésre festek, főként fénykép alapján, a kisebb méretű képektől az egészen nagy vásznakig. Figurális festőnek tartom magam, a portré áll legközelebb a szívemhez. Imádom az emberi arcokat, az anatómiát, azt, ahogy a személyiség és a lélek vonásokba sűríthető. Ugyanakkor nyitott vagyok minden más témára is – legyen az állat, tájkép, csendélet vagy akár absztrakt elképzelés. Hiszem, hogy minden új téma tanít valamit, és gazdagítja a látásmódomat.

Alkotás közben mindig arra törekszem, hogy a saját egyéniségem mellett a megrendelőim elképzelését és lelkét is megjelenítsem a vásznon. Ez számomra a festészet legizgalmasabb része: egyfajta találkozás két világ között.

Az utóbbi időbe valami különleges dologgal is bővítettem a tevékenységemet: élő esküvői festéssel. Rendkívüli élmény számomra, amikor a násznép előtt, az ünneplés közepette születik meg a festmény az ifjú párról. Ez egy egészen másfajta kihívás, hiszen egyszerre kell gyorsnak, pontosnak és inspiráltnak lenni – és közben megőrizni a pillanat varázsát.

Egy ideig Veresegyházon festőfoglalkozásokat is tartottam heti rendszerességgel, sokan innen ismerhetnek is.

Bár saját képeimre gyakran kevesebb idő jut a megrendelések és a hétköznapi teendők mellett, folyamatos késztetést érzek arra, hogy fejlődjek. A régi mesterek mellett kortárs magyar és külföldi művészek munkásságát is figyelemmel kísérem – rengeteget tanulok tőlük nap mint nap.

A kiállítások világában eddig nem jeleskedtem különösebben. Bár volt már önálló és csoportos tárlatom többször Veresegyházon, Budapesten, Váckisújfalun és az Etele Plázában, alapvetően jobban szeretek a vászon mögött elbújni és csendben alkotni. Tudom azonban, hogy a nyilvános megmutatkozás is fontos része a művészlétnek, ezért ezen a téren is igyekszem egyre bátrabb lenni.

Munkáim ma már nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos pontján megtalálhatók. A portrefestmeny.hu weboldalam és a közösségi média felületeim révén széles követőtáborra tettem szert, és ennek köszönhetően rengeteg külföldi megrendelésem is van. Fantasztikus érzés belegondolni, hogy nincs olyan kontinens, ahol ne lenne legalább egy általam készített festmény.

Férjemmel közösen visszük a CZEKOart-ot is ahol portrérajzokat és karikatúrákat készítünk megrendelésre. Ő nemcsak alkotótársam, hanem a legnagyobb kritikusom is – ami sokszor kihívás, de mindig előre visz.

Két kislányom is örökölte a művészet iránti szeretetet, és már most ebbe az irányba készülnek továbbtanulni. Úgyhogy lassan kinőjük a műtermet – de szívből várom azt a pillanatot, amikor négyen együtt alkothatunk majd.